Pál E. FEHÉR: Prečo sa mi páči a prečo nepáči Vrakuňa? (maďarská verzia)

Miért tetszik és miért nem Vereknye?

Azóta lakom Vereknyén is, amióta kettessel kezdődnek a naptárban az évszámok. Itt kezdtem a XXI. századot.Tehát: kereken egy évtizede élek ebben a negyedben.  Innen tudósítok néhány budapesti újságot a szlovákiai eseményekről. Immár 55 éve vagyok újságíró: Pozsony, azaz Vereknye  - Moszkva, Szibéria, Varsó, Vietnám, Mexico, Prága után következett. Itt halt meg a feleségem (ennek is már 5 éve), itt érett felnőtté a fiam. Úgy látszik, a sors azt akarja: újságírói pályafutásomat is itt fejezzem be. Talán az életemet nem különben...

Különben pedig budapesti vagyok. Ott születtem. Magyar állampolgár vagyok. Állandó lakhelyem a magyar főváros XX. kerületében van – születésem óta. És az a XX. kerület, amelyet Pesterzsébetnek neveznek – sok tekintetben hasonlít Vereknyére. Valaha önálló község volt, mint Vereknye és most a főváros része. Mint Vereknye. Persze, ilyen Közép-Európa... A pesterzsébeti piacon a krumplit áruló öregasszonyok szlovákul beszélnek egymás között. A tojásos nénik pedig németül, pontosabban olyan sváb tájszólásban, amit semmilyen „igazi” német soha meg nem ért. Persze, hiszen az őseik vagy hétszáz éve költöztek Magyarországra. A szlovákok pedig az 1700-as évek óta telepedtek le. A legnagyobb magyar költő, Petőfi Sándor őseivel együtt.

Például ez is tetszik Vereknyén. A piac kisebb ugyan, mint Pesterzsébeten, de a nyelvek itt szintén keverednek. Békés együttélésben. Német szót már alig-alig hallani, legfeljebb a régi temető néhány sírköve árulkodik a régi lakósokról, ám a magyar szó gyakori és használata természetes. Az utcán, az üzletekben, a kocsmákban. Az emberek békében élnek egymással. Mint újságírónak olykor kellemetlen dolgokról kell beszámolnom. Olyan eseményekről, olyan felelőtlen politikai nyilatkozatokról, amelyek éppen ezt a nemzeti-nemzetiségi türelmet sértik. Ilyen türelmetlen nyilatkozatok, persze, Magyarországon is elhangzanak. Itt azonban az emberek türelmesek. Tisztelik egymást. Ez Vereknye hagyománya és bár kivált az utóbbi évtzedekben a falu, a város nagyon megváltozott – az új vereknyeiek folytatják a régi Vereknye tradícióit.

Vereknye úgy része Pozsonynak, a Szlovák Köztársaság fővárosának, hogy közben egy kissé önálló maradt. Egy nagy közösséghez tartozni mindig nehezebb, mint egy kisebbhez. Ahol szinte személyesen ismerik egymást az emberek. Ahol figyelni tudnak egymásra. Ahol – ha úgy adódik – segíthetnek is egymásnak. Azt látom, hogy ebben a tekintetben ugyancsak hasonlít egymáshoz az „igazi” hazám, Pesterzsébet és a „fogadó” hazám – Vereknye.

És abban is hasonlítanak, ami baj... Mert 20 perc talán autóval Kittsee. Ahol véletlenül sincsen szemét az utcán. Pesterzsébeten, illetve itt, Vereknyén pedig túlságosan sok. Mintha még sokan nem éreznék igazán otthonuknak. Ez baj. És remélem, hogy még én is megérem, amikor a vereknyei utca ugyanolyan lesz, mint Kittsee-ben a járda.

 Egyelőre ennyi arról, hogy miért jó nekem Vereknyében...

© 2010, Pál E. Fehér